Gődény Boglárka és családja meséje
Szevasztok, Bogi vagyok, hat éves ovis. Van nekem egy kedvenc mesém, az a címe, hogy Egér a Marson.
Épp ezt a mesét néztük öcsémmel, Zalánnal az ágyban elalvás előtt, mikor anyu bejött, és szigorú arccal közölte, itt a vége, ki kell kapcsolni a mesét. Nagy sírás-rívás, könyörgés után végül kikapcsoltuk a tévét és álomba szenderültünk.
Kisvártatva arra ébredtem, hogy Zümi és Szafi kutyánk nagy nyelvcsapásokkal ébresztgetnek. Miután kinyitottam a szemem, nagyon sivár táj tárult a szemem elé. Majdnem elpityeredtem magam, hogy hol van az anyu meg az apu, amikor látom, hogy a távolból Zalán, az öcsém fut felém, és valamit nagyon „magyaráz”.
Mikor odaért, nagy meglepetésemre tényleg azt kiabálta, hogy ezek a kis Manók azt mondják neki, hogy ez a Fél Év Nappal – Fél Év Éjszaka bolygója, és amikor besötétedik, jönnek a sárkányok és elrabolják szegény kismanókat! Még szinte fel sem fogtam, amit mondott, valami nagyon furcsa volt.
– Zalán! Hiszen te még nem is tudsz beszélni! – törtem ki.
– Dehogynem! – kacsintott. – Csak nem akarok!
– Mi van a Manókkal? És egyáltalán hogy kerülünk mi ide?!
– A tündérek hoztak minket ide, – folytatta öcsém – hogy megmentsük a Marsmanókat, de nemsokára letelik a félév nappal és jön a sötétség! Sietnünk kell!
– Akkor gyerünk! – kiáltottam. – Indul a Marsmanó mentőakció!
Így indultunk sietve Zümi és Szafi kutyánk társaságában. Csak gyalogoltunk a hőségben, a nap rettenetesen tűzött a szemünkbe. Mire a manók táborába értünk, kitikkadva rogytunk le. A Marsmanók nagyon kedvesen fogadtak minket, étellel, itallal kínáltak, s közben elmondták milyen boldogan telnek napjaik a fél év világosság alatt, és ha fél évre beáll a sötétség, ők nyugovóra térnek, behúzódnak barlangjaikba, hogy fél évig pihenjenek. Ekkor ébrednek a sárkányok, akik nem bírják a fényt, csak a sötétséget, és szörnyű veszélyt jelentenek rájuk!
– Miből gondoljátok, hogy mi meg tudunk menteni benneteket? – kérdeztem izgatottam.
– Van egy ősi könyvünk – folytatták a Manók – ebben van minden múltunk, jelenünk, jövőnk. Az egyik fejezet rólatok szól, hogy elhoznak benneteket a tündérek, hogy megmentsetek minket! De most sajnos lassan el kell búcsúznunk tőletek, mert közeleg a fél év éjszaka és nyugovóra kell térnünk – és nagy hálálkodás közepette búcsúztak tőlünk újdonsült kis ismerőseink.
Mi is fáradtak voltunk, de közelgett az alkonyat, így alvásról szó sem lehetett. A távolból sárkánybőgés hallatszott, ami a sötétséggel egyre közelebb jött. A Manók bevonultak barlangjaikba, s elaludtak. Mire beállt a sötétség csak mi négyen maradtunk ébren. Nagyon féltünk, de kis barátainkat annyira szerettük volna megmenteni, hogy ez az érzés bátorsággal töltötte el szívünket.
A sárkányok egyre közelebb értek és mi remegve lestük a hatalmas árnyakat.
Egyszer csak beugrott egy mentőötlet! Hiszen a zseblámpa, amivel Zalánnal a takaró alatt szoktunk titokban világítani lámpaoltás után, benne maradt a zsebemben.
– Megvan! – kiáltottam izgatottan – Zümi, Szafi! Ti ugatással fogjátok jelezni, hogy melyik irányból jönnek a sárkányok! Én meg bevilágítok a szemükbe, így ijesztem el őket! Hiszen a fényt nem bírják a gonoszok! Zalán, te pedig hátulról fedezel!
Zümi és Szafi is nagy átéléssel kezdték ugatni a sárkányokat hol jobbról, hol balról, akik annyira meglepődtek, hogy még az ordítást is abbahagyták, hát még mikor elővettem a zseblámpát és egyenesen a szemükbe világítottam, hanyatt-homlok menekültek!
Miután az utolsó sárkány is elmenekült, lerogytam egy kőre és levelet írtam a Manóknak, ami így szólt:
„Kedves Manócskák! A sárkányokat sikerült elűznünk egy elemlámpával, amit a barlang bejáratához tettünk. Nincs más dolgotok, mint lefekvés előtt bekapcsolni és a sárkányok messziről elkerülnek titeket!
Sok szerencsét: Zalán, Zümi, Szafi és Bogi”
Ekkor valahonnan nagyon messziről meghallottam anyu hangját. Mire kinyitottam a szemem, anyu ült az ágyszélén és mosolyogva szólt:
– Kész a tejcikéd. Jó reggelt!
Ekkor apu is bejött a szobába.
– Ki az ágyból kisasszony! Mindjárt elkésünk az oviból!
– Apu, Anyu! Képzeljétek, Zalánnal voltunk a Marson és megmentettük a Marsmanókat. Ott volt Zümi és Szafi is, ők segítettek nekünk – mondtam izgatottan.
– Ma este szerintem inkább Tom és Jerry-t nézzetek lefekvés előtt – nevetett anya.
Zalán rám nézett, mosolygott és cinkosan rám kacsintott.
Sziasztok, Bogi voltam a Telepi Ovi Süni csoportjából, a Föld nevű bolygóról.