EGY KÚT A KIÚT
Hol volt, hol nem…
Volt egyszer egy Zöldmező, ahol manók és tündérek éltek. Zöldmezőt nem véletlenül nevezték így, hiszen amerre a szem ellátott minden csupa zöld volt: a fák, a bokrok, a fű. A mezei virágok olyan pompásan nyíltak, olyan jól érezték magukat ezen a tájon, hogy mindenki örömet talált bennük, aki rájuk nézett.
Esőtündér is nagyon szeretett Zöldmezőn pihenni és valahányszor arra járt mindig alaposan megöntözte a vidéket. A langyos, bőséges esőt a fű úgy hálálta meg, hogy még szebben, még zöldebben, még ragyogóbban növekedett.
Zöldmezőn élt Pitti és Patti a két tündérgyerek. Kedvenc játszóhelyük Füvesdomb volt, ahol Esőtündér a leggyakrabban megfordult, ezért a fű olyan magasra nőtt, hogy Pitti és Patti nem is látszott ki belőle, amikor ott bújócskáztak. Játék közben, ha megszomjaztak a füvekről lecsepegő esővizet itták és a virágok nektárját eszegették.
Történt egy nap, hogy a két tündérke óvodába ment. Igen ám, de az óvoda nem Zöldmezőn volt, hanem Kopárréten. Amikor Pitti és Patti odaért látták ám, hogy gyönyörű, hatalmas udvar van, sok, sok érdekes játék, sok kedves ember veszi őket körül, aminek nagyon örültek.
Ám az udvar, jaj, jaj! A nyári melegtől a fű kiégett, a hársfák levelei megsárgulva, szárazan zörögve hullottak a földre, mintha már beköszöntött volna az ősz. A homok peregve hullott ki kis kezeik közül, a száraz föld pedig úgy porzott lábuk alatt, hogy szaladgálni sem lehetett.
Szomorú volt a két tündér. Hiszen olyan jó lett volna, ha zöldben játszhatnak!
Amikor délután hazamentek mindezt elmesélték a szüleiknek. A tündérszülők gondolkodtak, törték a fejüket hogyan segíthetnének Pittinek, Pattinak és a többi tündércsemetének.
Tündérpapának hirtelen jó ötlete támadt!
– Szóljunk Ásómesternek, a vakondnak! Ő a föld alatt él és sokszor mesélte, hogy időnként vizet talál az alagutak ásása közben! Hátha tud nekünk segíteni! Kérjük meg őt, hogy fúrjon az óvoda udvarán egy kutat!
Az ötlet mindenkinek nagyon tetszett. El is mentek Ásómesterhez, aki örömmel teljesítette a tündérek kérését.
Amikor meglett a kút, bőségesen megöntözték az óvoda udvarát! A vizes homokból Pitti és Patti „finom” sütiket készített Ásómesternek, gyönyörű homokpalotát is építettek neki, hogyha arra jár legyen hol megpihennie. Megöntözték a hársfákat, akik boldogan fogadták a gondoskodást. A fű is újra zöldellt és itt is akkorára nőtt mint Zöldmezőn : a tündérgyerekek ki sem látszottak belőle. A por eltűnt, így vidáman szaladgálhattak, kergetőzhettek a pillangókkal, akik ismét jól érezték magukat az óvoda udvarán. Visszatértek a katicák, a gyíkok, a bodobácsok, hiszen nem kellett többé szomjazniuk.
Pitti és Patti, meg a többi tündéróvodás azóta minden nap még nagyobb örömmel játszik az udvaron, hiszen a kút vize mindig mindenkinek így, vagy úgy boldogságot szerez.
Ezt a lehetőséget szeretnénk a gyerekeknek biztosítani. A kút nagy segítséget jelentene abban, hogy erősítsük zöld óvoda hírnevünket.